Borza-Pozsár Erika

This staff inspires me:

"A szépség felébreszti a vágyat. Azért vesszük észre a szépet, mert keletkezik róla egy kép bennünk, amivel rokonságot érzünk. Kiszakít közönyünkből és a vonzalmába kerít. Új lehetőségeket nyit számunkra, és feloldja az én-és-a-másik közti határokat. A szépséget lehetetlen analogizálni, katalogizálni és szépen feltenni a polcra, mert a szépség „semmibe nem fér bele.” Ha az elemzésébe kezdünk, önmagunkat fogjuk felfedezni. Ha magyarázzuk és értelmezzük, egyre inkább magunkat fogjuk látni. Ha pedig nem akarunk tudomást venni róla, önmagunkat veszítjük el és létezésünk okát és célját. A szépséget nem tudod uralmad alá hajtani, ám fenntartás nélkül felajánlja önmagát barátodul. Lehetetlen ellenőrzés alatt tartani, de folyamatosan arra hív, hogy vegyünk részt az ő valóságában. Ez a szépség nem veti alá magát az irányítás semmilyen formájának és egyetlen koncepciónak sem. Ennek ellenére váratlanul megmutatja, kinyilatkoztatja és átadja önmagát mindazoknak, akik készek döbbent ámulatba esni. Talán éppen ez a lélegzet-visszafojtott pillanat az, ami legjobban megragadja, hogy mi is ez a szépség." - Andre Rabe: Vágy - fordította Fehér Vera 2015. 

Artist Transforms Nude Bodies Into Mesmerizing Living Sculptures (NSFW): http://www.huffingtonpost.com/2015/01/23/ben-hopper_n_6525090.html

"Whoever controls the media, the images, controls the culture" - Allen Ginsberg

Nők és bulvárlapok - drámaibb a valóság, mint hittük :: Hat hónapon át minden lapszámból kivágták a nők és a férfiak képeit, és felragasztották egy fal egy-egy oldalára. A két oldal közötti különbség drámaibb volt, mint feltételezték...

GONDOLATOK

A kreativitás az, amikor az intelligencia jól szórakozik. - Albert Eintein

Azok változtatják meg a világot, akik elég bolondok, hogy elhiggyék, képesek rá. - Steve Jobs

Kiindulok egy ötletből, aztán valami más lesz belőle - Pablo Picassso

A tökéletesség nem az, amihez nincs mit hozzátenni, hanem amiből nincs mit elvenni - Antoine de Saint-Exupery

A tervezés a márkád néma nagykövete - Paul Rand

Hiszem, hogy a  boldog lányok a legszebbek - Audrey Hepburn

It is very simple to be happy, but very difficult to be simple.

A szépség mindenütt jelen van. Észrevenni és kompozícióba helyezni a szépséget - ez az, ami megkülönbözteti a pillanatképet a fotótól. - Matt Hardy

A kreativitás a fegyelem és a gyermeki lélek ötvözete - Robert Greene 

Max Lucado: Értékes vagy

Az Értékes vagy című könyv Pancsinelló történetét meséli el: arany csillag matricák kerülnek a tehetséges, okos és vonzó manókra, szürke matricák azokra, akik hibáznak, és nem látszanak. Pancsinelló, annak ellenére, hogy mindent megtesz, hogy csillagot kapjon, csak szürke pontjai vannak és elkezdi azt hinni, hogy ő tényleg nem ér semmit. Aztán egy nap felkeresi Élit, a fafaragó mestert, a teremtőt, és minden megváltozik: Pancsinelló végre elhiszi, hogy ő értékes, függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla. A kiközösítés, a szavakkal történő bántalmazás világában mindnyájunknak ilyen üzenetre van szüksége! Max Lucado gyönyörű története arra emlékeztet bennünket, hogy mi, ahogyan Pancsinelló is, értékesek vagyunk Isten számára.

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta. –Sok szürke pontot érdemel –mondogatták egymásnak. –Ő aztán tényleg nem jó foltmanó! Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt. –Nem vagyok jó foltmanó –gondolta. Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak 

olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztükjobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat –csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett! –Én is ilyen akarok lenni! –gondolta Pancsinelló. –Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!

....

http://docplayer.hu/24486-Max-lucado-ertekes-vagy.html

https://www.youtube.com/watch?v=BaNtYFSwqFA